A 19. századot az ipari kultúra hatalmas átalakulása határozta meg. Ugyanakkor a termékek újrafelhasználása és újrafeldolgozása még mindig bevett gyakorlat volt. Még az ürülék is értékes erőforrás volt. A „száraz WC” az egyre népszerűbbé váló vizes WC alternatívája volt, melynél a használat után az ürüléket föld vagy hamu borítja. Célja a víztakarékosság, a folyók szennyezésének elkerülése és az emberi ürülék trágyaként való felhasználása a mezőgazdaságban.