Geta császár márványból készült, a damnatio memoraie nyomán vésővel megrongált fejszobra - Római Birodalom, körülbelül i. sz. 200

A vallás és politikai hatalom ötvözésének oly lelkes híveiként a római császárok számára a legfőbb dicsőséget a deifikáció, azaz az istenné és halhatatlanná válás jelentette, a legnagyobb büntetést pedig az, ha erőnek erejével törölték őket a történelem lapjairól. A modern kor ez utóbbi gyakorlatot nevezi damnatio memoriae-nek. A damnatio memoriae-vel sújtott személyeket törölték a krónikákból, törvényeiket semmisnek nyilvánították, képmásaikat pedig megsemmisítették. Geta esetében – akit testvére, a vele társcsászárként uralkodó Caracalla gyilkoltatott meg – még nevének puszta említése is főbenjáró bűnnek számított.