A plakát mögött rejlő történet: „Az ifjúság napja”

2022. szeptember 10-én, a Leopold park napján az Európai Történelem Háza az „Amikor a falak beszélni tudnak” elnevezésű időszaki kiállításhoz kapcsolódó tárlatvezetéseket szervezett, amelyeket a művek alkotásában részt vevő ukrán, román és szlovén művészek vezettek. Olvassa el a plakátjuk mögött rejlő történetet...

Szerző: Eda Čufer

Vajon mi a története ennek a meglehetősen csúnya plakátnak, amelyet a Novi Kolektivizem nevű tervezőcsoport készített 1987-ben?

Ez a plakát valójában soha nem került a falakra a volt szocialista jugoszláv föderáció utcáin. A Dan Mladosti („Az ifjúság napja”) elnevezésű állami ünnepségre készült, amelyen Josip Broz Tito jugoszláv vezető születésnapját ünnepelték. A plakáttervet először a szövetségi bizottságokhoz nyújtották be, amelyek azt a legjobb javaslatnak ítélték, és jóváhagyták a nyomtatását.

Azonban miután a kiválasztás eredményéről hírt adott a jugoszláv média, az éjszaka folyamán botrány tört ki, miután egy Grujic néven ismertté vált mérnök egy újságcikkben felfedte, hogy a hivatalosan kiválasztott és a szövetségi hatóságok által jóváhagyott plakátot valójában a Richard Klein által 1937-ben festett Harmadik Birodalom című náci propagandafestmény ihlette. Az eredeti festményből felhasznált rész a csúf meztelen férfi, míg az eredeti festményen szereplő náci szimbólumokat a szocialista Jugoszlávia szimbólumai váltották fel: a német sast a galamb (a béke szimbóluma), a horogkeresztes náci zászlót a vöröscsillaggal díszített jugoszláv zászló, a náci emblémát pedig az ifjúság napja emblémája. Grujic leleplezése hatalmas közéleti és politikai vihart kavart, amely ennek az alkotmányos és szép állami ünnepnek az eltörléséhez vezetett, előrevetítve a szocialista Jugoszlávia megszűnését, amely hivatalosan 1991-ben esett szét.

Ahhoz, hogy megérthessük ennek a 35 évvel ezelőtti eseménynek a valódi jelentését és jelentőségét, történelmi perspektívába kell helyeznünk azt. Eric Hobsbawm a 20. századot az 1917 és 1989 közé eső, a valódi szocializmus és kommunizmus átalakító ereje által meghatározott „rövid” évszázadként jellemezte, szemben az ipari forradalom, kapitalizmus és imperializmus által alakított, az 1789 és 1914 közötti időszakot felölelő „hosszú 19. századdal”.

Jugoszlávia, amely 1918 óta új ország Európa térképén, e jelentős történelmi változások következményeként jött létre. E plakát történetében négy fő szereplő játszott fontos szerepet: a szocializmus és a kommunizmus, a fasizmus és a nácizmus, Josip Broz Tito és az NSK-nak nevezett művészeti közösség.

Feltételezem, hogy az olvasók mindannyian ismerik valamennyire a fent említett ideológiákat. De ki volt Josip Broz Tito? A volt Jugoszlávia területeiért vívott kettős háború: az ország fasiszta és náci megszállásával szemben 1940 és 1945 között, valamint az úgynevezett első Jugoszlávia királyi kapitalista rendszere elleni polgárháború vezetőjeként és parancsnokaként vált ismertté. A szocialisták győzelmét és a szocialista állam megalapítását követően 1980-ban bekövetkezett haláláig az úgynevezett második Jugoszlávia elnöke volt.

Elnöksége alatt Jugoszlávia már 1948-ban megtagadta az engedelmességet Sztálinnal és a Szovjetunióval szemben, így az ország az általa kezdeményezett, el nem kötelezett politikai mozgalom révén a Kelet és Nyugat közötti különutas politikát folytatott. Tito Sztálinnal való szakításának következményeképpen továbbá a hivatalos szocialista realizmus stílusa helyett a modernizmus vált a különutas jugoszláv szocializmus és kommunizmus hivatalos kulturális stílusává.

Végezetül pedig szeretném bemutatni az utolsó szereplőt, az NSK-t. A Novi Kolektivizem, e plakát szerzője az 1984-ben Ljubljanában (Szlovénia) alapított NSK (Neue Slowenische Kunst) nevű nagyobb művészeti közösség csoportjainak egyike, amelyet három alapító csoport hozott létre: az 1980-ban alapított Laibach zenei csoport, valamint az 1983-ban létrejött Irwin képzőművészeti csoport és Scipio Nasice Sisters színházi csoport.

A három csoportot tömörítő közösség megszilárdításaként a tagok létrehoztak egy negyedik csoportot, a Novi Kolektivizem művészeti csoportot. 1984-ben a színházi csoport alapító tagja voltam, ezért az NSK egyik alapító tagja is lettem. Hozzám hasonlóan az NSK tagjainak többsége 1961-ben született. Olyan generációt képviseltünk, amelynek nem volt közvetlen tapasztalata a II. világháborúról, a fasiszta és náci megszállásról és a partizán kommunista harcokról. A múltról alkotott képünket a heroikus kommunista küzdelem nagy narratívája, az indoktrináció és a propaganda formálta. Úttörőtáborokban nevelkedtünk. Mi voltunk Tito ifjai, akiknek az a küldetése, hogy egy szebb jövőt építsenek az ország számára, amely hatalmas történelmi küzdelmek és számtalan áldozat árán született. 1980-ban, amikor az ország 42 éves volt, mi pedig mintegy 20 évesek, többségünk vidékről érkezett a városba, hogy egyetemen tanuljon.

Már csak arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy hogyan lehetséges, hogy a Novi Kolektivizem nyerte meg az 1987-es ifjúsági nap tervére vonatkozó pályázatot? A plakát nem csupán ronda, hanem szokatlan és anakronisztikus is volt abban a korban. Fontos felidéznünk, hogy az 1980-as években Jugoszláviában a tervezés és a vizuális-textuális kódok hagyományos kifejezőeszköze a modernizmus volt, illetve akkor kezdődött a posztmodernizmusra való áttérés, melynek az NSK volt az előfutára. 1987-re az NSK gyakorlata már kritikai és elméleti legitimitást nyert, legfőképpen az úgynevezett „ljubljanai lacanista” teoritikusok írásai révén, amelyek pszichoanalitikai nézőpontból értelmezték az NSK-jelenséget. A különböző, gyakran egymással ütköző és összeegyeztethetetlen vizuális kódok következetes egymásra helyezésével az NSK mélyben megbúvó kollektív tudattalan tartalmakat hozott felszínre, és ezzel támogatta és felgyorsította a társadalom egészének egymástól függetlenül létező transzformatív erőit.

Amikor a Szlovén Ifjúsági Szervezet (az összes jugoszláv köztársaságon belül kötelező jelleggel létrehozott, és a fiatal kommunistákat kinevelő szocialista szervezet) a következő szövetségi ifjúsági nap megrendezésére készült, a fiatal szlovén kommunisták vezetői pontosan tudták, mit tesznek, amikor felkérték az NK-t és az NSK-t a rendezvény terveinek elkészítésére. Az egyik ifjúsági szervezetként, amely szorosan együttműködött a szlovén Komunistična partijával egy olyan országban, amely a legerőteljesebben követelte a szövetségi politikai, társadalmi és kulturális reformokat, az Ifjúsági Szervezet az NSK avantgárd radikalizmusából táplálkozott, valamint annak művészi „érinthetetlenségére” és a közösen elfogadott kollektív narratívák felforgatásának képességére alapozott. Célpontjuk a régi kommunisták voltak, akik még mindig hatalmon voltak, és az ország belső reformjára irányuló bármely kísérletet gyanakvással szemléltek. Ragaszkodtak a hősi múltról szóló mítoszokhoz, és a sors iróniája, hogy a plakátot jóváhagyó bizottság tagjainak meglehetősen tetszett annak esztétikája, amely „a régi szép időkre” emlékeztette őket.

A plakát: „Dan mladosti”, Novi Kolektivizem (NK), 1987