A MEGOSZTOTT KONTINENS ÚJJÁÉPÍTÉSE
Az 1945 utáni időszak: Európa romokban, hatalma már a múlté, területét pedig két ellentétes globális erő: az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió osztotta fel.
A kommunizmustól való félelemben egyesülve néhány nyugat-európai ország elindult a nemzetek feletti együttműködés útján, hogy megfékezzék a nacionalizmust és felszámolják az újabb háború kockázatát.
Kelet-Európában azonban a felszabadítás sokak számára a náci önkényuralom szovjet ellenőrzésű kommunista diktatúrával való felváltását jelentette.
EURÓPA ÚJJÁÉPÍTÉSE
1945 – Európa romokban. Nincs ennivaló, nincs fűtőanyag, sem fedél az emberek feje fölött. Égető szükség van túlélési stratégiákra, így továbbra is megmarad a háborús jegyrendszer, hogy legalább az alapvető szükségleteket ki tudják elégíteni. Menekültek, száműzöttek és otthonuk elhagyására kényszerített emberek milliói keresnek menedéket. Európának a külvilág segítségére kell támaszkodnia.
A határokat újrarajzolták, és egész népcsoportokat költöztettek el erőszakkal. A nyugati szövetségesek elfogadták a lengyel határok nyugatra tolását, illetve azt, hogy a balti államokat a Szovjetunió vonja uralma alá. Olaszország, Bulgária, Románia, Magyarország és Csehszlovákia határai is módosultak. Németországot és Ausztriát megszállási övezetekre osztották fel.
HIDEGHÁBORÚ
1945 és 1949 között törés keletkezett a korábbi szövetséges hatalmak között valamennyi nemzetközi kérdésben. Az egyik oldalon az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország állt, a másik oldalon a Szovjetunió. Az 1945-ben Japán ellen végrehajtott atombomba-támadásokkal az Egyesült Államok vált az új világhatalommá. Később, 1949-ben a Szovjetunió saját atombombája kifejlesztésével szintén megszerezte ezt a státuszt.
A nyugati liberális demokráciák és a keleti kommunizmus közötti éles ideológiai ellentétek ismét felszínre törtek, növelve egy újabb világháború esélyét.
A Marshall-tervhez kapcsolódó segélyeket a legtöbb nyugat- és kelet-európai országnak felajánlották, azonban a Szovjetunió arra utasította a befolyása alatt álló kormányokat, hogy utasítsák vissza az ajánlatot, ami tovább mélyítette a kontinens megosztottságát. A Marshall-terv lejártakor a gazdasági szint az összes támogatott országban emelkedett a háború előtti szinthez képest.
Mind a nyugati, mind a keleti blokk elszántan próbálta saját társadalmi modelljét felsőbbrendűként bemutatni. A keleti blokk a kapitalizmust kiszorítani hivatott kommunista ideológia mellett kötelezte el magát, és központi tervgazdaságra és egypártrendszerre támaszkodott. E gazdasági és politikai sajátosságokat úgy állították be, mintha csupán átmeneti lépések lennének az osztály- és államnélküli társadalom felé vezető úton.
A SZOCIÁLIS BIZTONSÁG KIÉPÍTÉSE
Az 1950-es és 60-as években Európában az emberek többsége az életkörülmények jelentős javulását tapasztalta. A gazdasági növekedés és a jóléti állam megteremtése nyomán javultak a lakáskörülmények, az oktatás, az egészségügyi és a szociális ellátás.
Nyugat-Európában az állami tervezéssel párhuzamosan helyreállt a magánszektor. A kommunista övezetben az állam által irányított tervgazdaságok működtek, amelyek valamennyi nemzeti erőforrás fölött rendelkeztek, így önkényesen befolyásolhatták az emberek mindennapi életét. A piacgazdaságok és az állami tervgazdaságok közötti különbség szembeötlő volt.
A Verner Panton dán tervező által megalkotott, S-alakú műanyag szék a korszak egyik tipikus terméke. A kommunista országok tervezői is meg akarták mutatni tehetségüket, ezért Kelet-Németország nem sokkal később Z alakú székeket kezdett gyártani
Ebben az időszakban az európai oktatási rendszer hatalmas változásokon ment keresztül. A virágzó gazdaságnak és a jóléti államnak köszönhetően minden szinten nőtt az állami támogatás, és ezáltal egyre több gyerek és fiatal járhatott iskolába, és az már nem csupán egy kisebbség kiváltsága volt.
A szatelitvárosok és nagy lakótelepek a modern építészet alapelvei szerint épültek. Hosszú kilométereken át emeltek egyforma szürke betontömböket a közlekedési és szociális szolgáltatási csomópontok köré. Csak később ismerték fel, hogy e szélsőséges funkcionalizmus és a durva esztétikai szabványosítás milyen káros hatással volt az emberek életére és a társadalom szövetére.
Az Eastman gyermekfogászati klinika széke is azt mutatja, hogy a háború előtti Európában az egészségügyi ellátás nagymértékben függött olyan magánadományozók nagylelkűségén, mint például George Eastman amerikai üzletember. Eastman az 1930-as években számos fogászati klinikát alapított és támogatott Európában, amelyeket a háború után a közegészségügyi szolgálatokba olvasztottak.
Korábban csak a gazdagok engedhették meg magunknak, hogy saját autójuk legyen, most azonban egyre többek számára nyílt meg e lehetőség, jelezve az európai jólétet. A keleti blokkban azonban, ahol a termelés sosem felelt meg a keresletnek, az autó luxuscikknek számított, és néha többéves várólisták voltak. Az olasz Fiathoz hasonló ikonikus modellek hasznosítási engedélyt adtak a kontinens más államaiban is.
AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ LEGFONTOSABB ÁLLOMÁSAI I
A második világháborút követően a Szovjetunió Kelet-Európa feletti uralma és az Egyesült Államokkal kialakult holtpont két új fogalmat vezetett be a köztudatba: a vasfüggönyt és a hidegháborút. Amerikai támogatás mellett Nyugat-Európában kialakultak a szorosabb együttműködés feltételei.
Nyugat-Európában a két szuperhatalom között rekedtség érzésével párhuzamosan egyre többekben felébredt az egyesült Európa reménye. A kontinens mint „harmadik erő” gondolata lassanként utat nyitott a határokon átnyúló szorosabb együttműködés előtt.
Ha a cél az „Európai Egyesült Államok" létrehozása, akkor ahhoz olyan konkrét dolgokra van szükség, mint útlevél és közös pénznem. Már az 1940-es években egy magát Európai Mozgalomnak nevező független szervezet e célért kampányolt, és szimbolikus európai igazolványokat és bankjegyeket osztogatott.
Az itt látható, 1953-ból származó vasöntvényen az „EUROP” felirat olvasható. Az utolsó betűt – amely franciául E, németül, hollandul és olaszul pedig A lenne – szándékosan elhagyták. Ez is az új Európai Szén- és Acélközösség jegyében megvalósult kompromisszumokat példázza.
A SOÁ EMLÉKEZETE
Hallgatás, tagadás és elfojtás: így jellemezhető az, ahogyan a háború után a holokausztot, vagy héberül „soát” kezelték.
Önbecsülésük helyreállítására tett kétségbeesett igyekezetükben a nemzetek félretették a bűntudat és a cinkosság érzését, és elmerültek saját szenvedéseik és nehézségeik emlékeiben . A hidegháború valósága megkönnyítette a múlt hibáinak elfeledését.
Ma azonban ennek az emberiség ellen elkövetett hallatlan bűntettnek az elismerése a közös európai emlékezetről folytatott vita középpontjában áll.